jöjjön az elmúlt egy hónap és a következő egy hónap. kezdjük egy mesével.
egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Fiú. magas, szép, mély szemű. olyan fiú volt ez, aki naponta zengett ódákat az igaz szeretetről, a szerelemről, a barátságról, az őszinteségről, könyveket olvasott a lélek felemelkedéséről, előadásokat hallgatott az emberiség fejlődéséről, zarándokolt... volt ennek a Fiúnak egy Legjobb Barátja, annak meg egy Kedvese. a Kedvesének világ életében az éppen aktuális "szerelmének" a legjobb barátainak elcsábítása volt a passziója. a Fiúnak pedig a legközelebbi barátainak éppen aktuális barátnőinek elcsábítása volt a mániája. a Fiú Legjobb Barátja mit sem tudott arról, hogy a háta mögött a két, hozzá oly' közel álló ember viszonyt folytat. ahogy arról sem, hogy az esküvőjük napján ez a két ember úgy állt oda az oltárhoz - egyik, mint menyasszony, a másik, mint a Legjobb Barát tanúja - hogy nem sokkal a boldogító igen kimondása és a házassági anyakönyvi kivonat aláírása előtt is megcsalták őt. ahogy azelőtt és azután is, sokszor. ám, mikor a Kedves válni akart, a Fiúval idegen honban kezdeni új életet, a Fiú kihátrált a kapcsolatból, mert pontosan ennyire tud felelősséget vállalni a tetteiért és ennyire őszinte. ignorálta a Kedvest, a Legjobb Baráttal megromlott a kapcsolata. persze mindenért a Kedvest okolta, hazug történeteket mesélve róla, s folytatta hódító hadjáratát a többi, igen közeli barátjának barátnői körében, szintén hazugságokat állítva ezekről a lányokról, kapcsolatokról. s volt egy Lány. magas, barna hajú, zöld szemű, szerelmes. sokat kérdezte a Fiút a Kedveshez és a többi, társaságbeli lányhoz fűződő viszonyáról. a Fiú ezekről is - ahogy a Lányhoz fűződő kapcsolatáról mindvégig - hazudott. a Fiú ezek ellenére azt gondolja, jó úton halad, fejlődik. hazudik magának is, ahogy mindenkinek, akivel csak szóba áll. szomorú történet ez.
mikor mindez kiderült (azon a héten, mikor vele és barátaival is borzasztó dolgok történtek, sorozatban), a Lány legszívesebben csontig gyalulta volna a bőrét, hogy eltüntesse a nyomát annak, hogy a Fiú valaha hozzáért, hetekig forgott a gyomra és hányingere volt, amikor csak eszébe jutott a Fiú. elkezdte keresni a válaszokat, amik természetesen rátaláltak, akkor is, mikor már felhagyott a kereséssel. de persze tudja, hogy nem lenne az az ember, aki ma, ha ez a tapasztalat nem lett volna az életében, így elfogadja, mély undorát pedig igyekszik leküzdeni.
"lehet, hogy valaki egész nap spirituális tanulmányokkal foglalkozik, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő maga változni fog, vagy emelkedik a tudatszintje. valójában ha csupán ennyit tesz, azzal csak stimulálja és elszórakoztatja magát. a bölcsesség ugyan békét-teremtő erővel bír, de csak akkor, ha túllépi az információ statikus állapotát és a gyakorlatban is alkalmazzák. ekkor tapasztalhatjuk meg meg a bölcsesség egészét, és ekkor leszünk képesek arra használni, hogy az életünket teljesebbé és a világot jobbá tegyük vele." - Yehuda Berg
illetve:
"because....we know that deep down they too know that they are us... and this internal battle of good is formed. we know that by judging them we are only judging ourselves. and so what we really need to embrace is trust... trust they are coming to the same truth because they are us... our vibratory reflection. you felt the pureness of him, because he is you... but we have a dark side that is only recently accepting slow progress into that realization. our job is to accept that dark part of us, as us... and lovingly transform the whole perspective of it everything is evolving... we need to embrace that trust." - Bonnie
és:
nem árt megtapasztalnunk, milyen is a nekünk leginkább nem tetsző, a számunkra legrosszabb út. így tudjuk, hogy merre nem szabad mennünk. erős kontraszt. nagy pofonok - ennek a Lánynak mindig így mutatja meg az élet a helyes irányt.
Éger halálát nem hevertük még ki, nagyon nehéz felfogni, hogy egyszerűen ő már nincs. sokszor ébredek arra, hogy várom, hogy megjelenjen az ágyam mellett. azóta kétszer szálltam be a liftbe, mindkétszer rutinból, magamról elfelejtkezve. az első esetben már úton voltam felfelé, mikor ráeszméltem a helyzetre - totál pánik, de szerencsére az eljutott az agyamig, hogy ha megnyomom a stop gombot, csak beragadok, és az még szarabb lesz. a második alkalommal pánikszerűen kimenekültem, mikor már záródott az ajtó, hozzácsapódtam a falhoz, lila folt a csípőmön hetekig.
de két hete végre megszülettek a kölykök. az ultrahang alapján négyet vártunk. aztán megszületett négy lány. utána még két lány. aztán a végén egy szem fiú. a miénk. Húg előre mondta, hogy szerinte a kiskutya kiválaszt majd minket. végülis ez történt. :) Akác (merthogy Éger neve is egy fa neve volt) hat hét múlva köt ki nálunk:
az egynapos kölykök Lujzával; Lujza, Akác, Öcs keze és kisRózsa bal lába; Apu és Akác; spot the dog!; remélem, nem marad ilyen fordított L-alakú!; Akác és Öcs
nagyon aggódtunk, mert Lujza, az anyuka, egy benne maradt méhlepény-darab miatt sokáig igen ramatyul volt. "ilyen krízis esetén anyát mentünk, kölyök nem számít" - ez az irányadó elv. de szerencsére már minden rendben. Lujza egy tündér, a kölykök szupercukkerek, a kis Akác pedig, mikor három napja elmentünk meglátogatni, már a kis lábain közlekedve (azaz: nem kúszva) jött elénk. szóval tart a nagy visszaszámolás! ma reggel rátaláltam a PetBagre, és persze odavagyok érte. mennyire jó lenne már egy a kiskutyának? mondjuk Apu emlékeztetett rá, hogy Égernek volt hasonló párnája, bár nem ez az überdizájnos fajta, amit módszeresen megevett. :)
júliusban szerveztem Vicának lánybúcsút:
Vica (próbakonttyal:)); *; Húg; megint Vica; nagyon DIY volt a lánybúcsú; csoportkép; csoportkép, amin tudom, hogy csukva van a szemem, de Vica tök vicces rajta
ja meg volt baráti csapatépítő szekrényösszerakás, irodai egóvihar, meg volt Bánki tó, jó kis fesztivál, életemben először bicajoztam ennyit, számomra ennyire durva terepen, rohadt büszke vagyok magamra!
és volt nagy, baráti nyaralás, amitől igencsak tartottam, mert rajtam (oké, meg az egyik lány unokaöccsén kívül) csak párok jöttek, szóval ehhez mérten volt hozzá kedvem. na, ennek az lett a vége, illetve úgy szedtem ki magam az adott helyzetből, hogy a második napon (gyakorlatilag inkább az elsőn, mivel előző éjjel érkeztünk meg), a révfülöpi strand homokos röpipályáján úgy estem rá a bal lábamra, hogy levált az ún. rúgócsontom (ez egy járulékos csont, nem visel súlyt, nem para, viszont szerintem ez volt az a reccsenés, amit nem csak én hallottam az eséskor), és részleges bokaszalag-szakadásom lett. juhé. mankó, bokarögzítő. újabb remek példája annak, hogy velem szemben az élet elég radikális megoldásokat alkalmaz, mert tudja, hogy csak azokból tanulok. ja, és ezután augusztus 3-án vittek kórházba, ahol persze kerekesszékben tologattak - napra pontosan egy évvel a tavalyi, székesfehérvári, durva felfázásos, kórházas, tolószékes eset után. pazar. :) erre mondta Ádi, hogy nem való nekem az ország azon része az évnek ezen szakaszában. haha.
Bonnie ezt küldte, nézzétek meg szerintem, sajnos nem lehet beágyazni, de az emberiség evolúciójáról szól.
és ami a következő 30, illetve már csak 27 napra vonatkozik, az harminc napos kihívás, aminek napi feladatait Steiner Kristóf oldalán olvashatjátok (illetve itt, de Zsó, akitől tudok róla, Kristófnál találta). az eddigiek:
"Kedves Barátaim, egy 30 napos kihívásra invitállak titeket.
A kabbalisták szerint a Szűz havának 30 napja során készítjük elő a lelkünket a Rós Hásánára, azaz a számadásra - annál nagyszerűbb lesz a következő évünk, minél tisztábban mérlegeljük, min kell változtatnunk az előző esztendőhöz képest. Ha szánunk rá időt a Szűz havában kapcsolatba léphetünk az Isteni természetünkkel. 30 napon át figyeljük, hogy a viselkedésünk milyen hatással van másokra és önmagunkra - ezek a napi gyakorlatok vezetnek oda, hogy csodálatos és káosz-mentes évet kezdhessünk Rós Hásánákor.
Minden nap kiírom majd az aznapra szóló "spirituális házi feladatot". Íme a mai:
Augusztus 6., Kedd
Azok a nyílvesszők szúródnak beléd a legmélyebben, amelyeket a saját íjadból lőttél ki. Az önbizalom hiány és az öngyűlölet a legnagyobb akadályok az életben. Ma figyelj arra, hogy csak a jót lásd meg magadban. Amikor megszállottan bíráskodunk önmagunk felett, lehetetlen szeretni önmagunkat. Tudd, hogy mindannyiunk természetének van egy "sötét oldala", ami mindig ebbe az irányba próbál terelni. Ma emlékezz a jóra, és csak is a jóra!
Augusztus 7., Szerda
Válassz egy szeretett embert a környezetedből, akit elhanyagoltál az utóbbi időben. Keresd meg a módját és tegyél érte valami igazán különlegeset, amiből érezni fogja mennyire szereted őt. Amikor megosztod a Fényedet másokkal, Fényt adsz vele az egész Világnak.
Augusztus 8., Csütörtök
Mely vágyaidat, álmaidat szeretnéd valóra váltani ebben az évben? Megtalálni a Szerelmet? Rátalálni a munkára, ami boldoggá tesz? Megismerkedni egy igazán jó baráttal? Válassz ki egyet és képzeld el, hogy már nem csak álom, de meg is valósult. Milyen érzés? Akármerre mész ma, tegyél bármit is, ne engedd el a beteljesülés érzését. Az energia, amit ezzel teremtesz, a valóságban is vonzza majd a jó embereket és az új lehetőségeket.
Augusztus 9., Péntek
Hívj fel egy közeli barátodat, és kérdezd meg, szerinte melyek azok az életterületek, amelyeken még mindenképpen fejlődnöd kellene. Ne hagyd annyiban, ha azt mondja: "Te úgy vagy jó, ahogy vagy." Ha pedig kemény a válasz, köszönd meg az őszinteséget! A nap további részében ennek megfelelően gondold végig, milyen lépéseket kell tenned a személyes fejlődésed érdekében."
most nem kezdek el áradozni erről a srácról, de érdemes elolvasni pár cikkét a Díványon (igen, van ott értékes tartalom is).
találtam fogkrém receptet, kiderült, hogy a házban lakik egy kb. ugyanolyan ember mint én, akivel gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt, most meg beszélgetés közben egyszerre kérdezzük, hogy "olvastad a Mennyei próféciát?" és hasonlók... elég kúl. hamarosan London, nagy reunite Fabioval, addigra már járni is tudok majd, csuhaj! ja, és még ez jutott eszembe: alkalmazott erotika. igen, szerintem ez vicces.
és tessék, zene:
peace.
