annyi minden volt az elmúlt héten. annyi minden jó.

itt mosolyognak az emberek. szólnak egymáshoz, ismeretlenül is. és kedvesen. nem stresszelnek. a munkát elengedik, mikor eljönnek az irodából.

rengeteg a növény. a városban is sok a zöld, annyi gyönyörű, ölelnivaló fa van. csodálatos madarak. elképesztő színek.

közhely, persze, de kedvesnek lenni nem kerül plusz energiába, sőt, energiát ad, feltölt. és mégis, homlokot ráncolva, gyanakodva, bosszankodva, gonoszkodva élünk. furcsa.

szombaton Jimmel és Zhou-val lementünk a Coogee-ra, a legközelebbi homokos partszakaszra, strandra, ah, hogy hívjam. beach az, ha mondom! és elmentünk a híres, turistáktól hemzsegő Bondi beachig, azaz megcsináltuk a Coogee to Bondi sétát. ez azt jelenti, hogy végigsétáltunk a part mentén, az összes strandot érintve. van úgy 4-5.

ezután Zhou a rosszfej barátnőjével találkozott, mentek fényképezni a várost a naplementében, én pedig a Centennial parkban sétáltam.

vasárnap reggel vonatra ültem, és elmentem Wollongongig, Kata Thirroulban szállt fel mellém, ahol lakik. Wollongong a hozzájuk legközelebb eső nagyváros. merthogy Thirroul kicsi. nagyon jól éreztem magam. az ahely annyira Katának való: mindenkiknek van egy jó szava a másikhoz, akik szeretik egymást, megölelik egymást, mozognak a jó energiák, minden ragyog, jó illatú, finom, szép. az emberek megosztják egymással, amijük van: ételt, varrógépet, jókedvet. feltöltött az ott töltött két nap.

azzal kezdtük, hogy végigvásároltuk Wollongongot. majdnem mindenkinek szereztem tuti ajándékot. nem vesztegettük az időt.

aztán jött életem első rice paper rollja. nem tudom, eddig hogyan élhettem enélkül. imádom.

a következő nap mosolygós banana bread-del indult, majd lementünk a partra, megismerkedtem a helyi cider felhozatallal, aztán ittunk kávét Amandanál, Kata lakótársánál, megnéztem a tetoválószalont is, ahol Kata varr. életemben először megkóstoltam az osztrigát. egy buszmegállóban, a padon ülve. hogy ízlett? szerintem a képeket nézve kitaláljátok. az az egy nagy problémám van Katával, hogy nem tudom, ki fog tetoválni, ha ő végleg kiköltözik ide.:(

a héten Topshop nyílt Sydneyben, de nem mentem be, nem vállaltam a sorban állást. viszont: megszereztem a csizmát, amiért már 3 boltot bejártam. ebédeltem Zhou-val a városban, elmentünk a night noodle markets-re. veggie dumplings, curry batyu, mangós rizsgolyó, fekete babbal töltött szezámgolyó, kókuszöntetes tápiókapuding. még mindig imádok enni. a 22 gram kávézóban, amit Meredith mutatott, isteni (igen, megint leírtam) avokádós-ricottás piritóst reggeliztünk.

beöltöztem kicsi indiánnak, megnéztem a randwicki Fred Hollows rezervátumot, jó hét volt ez.

őserdő a városban, Joéktól 10 percnyire:

most pedig megyek aludni, mert 4-kor (azaz az óraátállítás miatt 3-kor) kelek, hogy kiérjek a reptérre. ritkán jár a busz, 3/4 óra az út, 8-kor megy a gépem Cairns-be.

ah, és végül: Zhou just told me how awesome he is. ezt ide kellett írnom. mégiscsak nála lakom.

a tanulság pedig: engedni kell. meg és el.