HTML

a farmok, ahol élek

csak 3 hónap volt, de legalább nagyon messze. Ausztrália megváltoztatott. aztán hazajöttem, és azt hittem, elvesztettem, amit megtaláltam. pedig nem.

Friss topikok

láttátok a Dove kampányát? tudom, so yesterday, de aki még nem látta: érdemes/érdekes. innen a cím. (na jó, ezt is nézzétek meg!)

januárban, mikor kiszálltam a fesztiválkommunikációs csapatból, elhatároztam, hogy életemben először olyan munkám lesz, ami a szakmai tudásomnak megfelelő, és amit megfelelően el is ismernek - szakmailag, emberileg és anyagilag is. ugyanis eddig ezt hiányoltam. szóval, viszonylag friss hír: nemzetközi pr ügynökség budapesti irodája. a főnököm a pr szövetség alelnöke, az ügyfél-felhozatal menő, szóval lehet tanulni, fejlődni. megvan, amit akartam.

január-februárban a volt kollégáim azt mondták, hogy az az összeg és cél, amit kitűztem, elérhetetlen. hogy itt nem lehet olyan munkát kapni. ez egyrészt abból fakadt, hogy magukat sokkal többre tartják nálam, másrészt meg a hit hiányából. én elhatároztam, és most megvan. nagyon boldog vagyok. egy hét alatt zajlott le az egész folyamat, a cégtől érkező első emailtől az "üdv a csapatban!"-ig. jó volt a közel kétévnyi szabadúszás, de pár hónapja már nem volt körülöttem csapat, és ezt a melót nem jó egyedül csinálni. meg az ügyfelekkel is csak a nyűg volt, szóval erőtelesen nyomott az élet a váltás felé.

manifesztáció. a gondolatainkkal teremtünk. ahogy az elmúlt hónapokban a nyomoromra és az egyedüllétemre, a fájdalmamra koncentráltam, nyomorult, depressziós életet teremtettem magamnak. de ebből ki kell szállni. jó a jóból születik. egyszerű szabály.

voltunk a Tátrában a pünkösdi hosszúhétvégén. kilencen mentünk. vártam nagyon, de kicsit tartottam tőle, mivel tavaly még Gergővel voltam ott. nem akartam rossz emlékeket. de végül nagyon jól sikerült a három nap, ettünk, ittunk, túráztunk, szaunáztunk, vicces, faragott állatokkal fényképezkedtünk, én pedig kigyalogoltam magamból azt a kapcsolatot.

tatra_faallatok.JPG* meg a mókus; esz + zsó; zsó + medve + esz x2; mormota + zsó, medve + *; pózolj hegycsúccsal!

másfél óra alatt mentem hegynek fel 6-7 kilométert, 500 méteres szintkülönbséggel. helyretett. végiggondoltam, mennyire undorító volt az az egy év, ami miatt még aztán 10 hónapot szenvedtem. az egyetlen jó az volt benne, hogy megismertem, milyen érzés tényleg szeretni valakit. fel fogom ismerni, ha legközelebb ezt érzem. mert ebben az esetben nem tudtam, mi az, hiszen teljesen új volt. remélem, hogy mind, akik ezt olvassátok, átélitek egyszer. de azt is remélem, hogy soha nem olyannal, mint akivel nekem sikerült. bár azt is tudom, hogy - igaz, nem vele, de - sokáig én is rém őszintétlen és önző voltam, tehát higgyétek el, az embernek a saját szarát törli az arcába az élet. szóval egyértelmű, hogy sokat kell még változnom, változtatnom, ha nem akarok még csak hasonlóba sem belefutni.

rengeteg a hazugság körülöttem, és tényleg iszonyúan zavar. nem tudom, hogyan bírnak emberek hazug ál-valóságokat teremtve létezni. a másik meg, amiből mostanában túl sokat látok, kapok, az, mikor egyesek a múltjukkal "védekeznek": én azért vagyok ilyen, mert anyám elhagyta apámat; a szüleim vertek, ezért hozom magammal ezt az agresszív viselkedésmintát; azért nem tudom magam beleadni ebbe a kapcsolatba, mert az első szerelmemben nagyot csalódtam; blablabla. a húgom szokta azt mondani, hogy nekünk azért bőven lenne mire panaszkodni a múltunkból - aki jobban ismer, tudja a sztorikat - de nem lehet úgy élni, hogy folyton azzal takarózol, hogy szar volt a gyerek/fiatalkorod. illetve itt van még a sorban a "bocs, én előre szóltam, hogy ilyen-olyan vagyok", amivel egy csomó ember kezd, aztán ez az excuse a gusztustalan viselkedésükre. merthogy ők szóltak előre.  annyira gyenge, annyira taszító. na, szóval ezeket szem előtt tartva kell tovább fejlődni.

azt hiszem, a párkapcsolati kérdés is úgy oldódik majd meg, mint a munka kérdése. ott, amíg behódoltam, nem hittem magamban, nem láttam át/be, mit tudok és az mennyit ér, és nem hittem abban, hogy van olyan hely, ahol ezt megbecsülik, addig nem is kerültem ilyen helyre. ugyanígy, amíg nem teszem helyre magamban az értékeimet, és nem hiszem el, hogy juthat nekem őszinte, nyitott, megbízható ember, addig nem is találok ilyet. szóval ez a következő projekt. egyszercsak.

kíváncsi lennék, kiben hogyan csapódott le az elmúlt hetek nagy története, Angelina Jolie melleltávolítása. úgysem mondjátok, írjátok, de azért érdekelne. mindenesetre itt van egy cikk meg egy másik, és ezzel el is mondtam a véleményemet. írtam már a félelemről, úgy emlékszem. ;)

voltam egy kétestés Feldmár szemináriumon is. a Google a barátotok, megírta a jó sajtó, miről szólt. röviden, persze, ami lecsapódott: a gyerekedet ne abajgasd, kíváncsian várd, mivé fejlődik (egyetértés - nem klóngyártás a szülőség), minden, ami az időbe szorít (a Kronoszba), abban van valami embertelen; sokat beszéltünk a szerelemről is, ami önként vállalt rabszolgaság (szerintem akkor, amikor a másik önző és kihasznál, igen. amúgy meg harmónia és az együtt fejlődés, szárnyalás lehetősége). és persze a szégyen kérdése. hogy milyen zinten élnek a felnőttek a megszégyenítés eszközével a gyerekeknél, és mekkora töréseket okoznak ezzel. jó a csávó, de lezár olyan területeket, amik szerintem még bőven az élethez tartoznak. szóval nem leszek feldmárista, de az biztos, hogy nem árt odafigyelni erre az emberre. mondjuk biztos vagyok benne, hogy az ezerötszáz fős hallgatóság nagy része, bár valószínűleg vissza tudja böfögni az előadáson elhangzottakat és a Feldmár összest is, leginkább úgy gondolja, hogy másoknak kéne így élnie, ők már rohadtul a tökéletesség kezét fogják. illetve az is biztos, hogy mindenki érti. :D

az erkélykertem fejlődik. Bazsikát átültettem, kapott szép kaspót, jött egy új srác, Oleg, az oregánó, Piri, a paradicsom pedig virágzik, lesz itt termés! az újak - Timi, a kakukkfű, Cora, a koriander és Bandika, a bazsalikom -  is köszönik, jól (és az egyik kolléganőm most ígért nekem borsmentát:)).

planting_like_a_boss.jpg

planting like a boss! (azt hiszem, cseréltetnem kell a lencsét a telefonomon, iszonyú karcos, azért ilyen homályosak a képek.)

és a végére egy kis jővőbe tekintés:

"I Am The Sound, The Creation, The Wave Of Infinite, Energetic Potential In Vibratory Motion. I Sing And Dance Because I Am The Greatest Song That Has Ever Existed. I Am The Goddess Of The Moon, Earth And Sun, Come Back Into Awareness Of Itself. I Am Confidence In Its Purest Form Of Truth. I Am Gentle In Every Walk Of Life For I Know Everything Is An Extension Of Me. I Am Enlightenment, Free In Mind And Physical Being. I Am All Knowing, All Loving, Sacred And Divine In This World And All Others. I Am The Energetic Extension Of All That Is, The Connectivity Of Synchronistic Patterns. I Ascend Naturally And Easily At Will, Inviting Inspiration To Be Felt By All, With An Ever Expanding Wave Of Unconditional Love Radiating From My Being. I Am Imagination Come Back Into Realization Of Itself. I Am The Light, And The Darkness Combined As One In Universal Love And Understanding. I Love All Things Easily, For I Know I Am All Things. I Experience Miracles With Every Passing Moment, And Manifest Easily At Will. I Am Gratitude, Appreciation, And Beauty...In Awe Of All We Are. Nature Is One Of My Greatest Teachers...And My Awareness Of Self Strengthens With Every Joined Experience. Life Is Easy And Fun..For I Intend Peace And Harmony With Every Breathe. I Inhale Love, And Exhale Bliss With Infinite Possibility Intertwined Into My Mind. I Know I Am The Creator...And That Makes Reality Fun...And Every Instance Understood With Compassion And Love Of The Whole. I Am Ready To Exist Once More As The Collective Being We Are. Focus Comes Easily...And This Is The Key To Ascension. We Embrace All We Are, Knowing We Are Ready To Invite Our True Inner Power To The Surface. We Lovingly Open Our Entire Being To The Infinity Of Our Existence And This Makes Connection With The Whole Effortless. The Answer To Life Is Simple.....The Answer Has Always Been Right Before Our Eyes....So The Search Is Put To Rest....For We Are The Answer We Have Been Searching For. Know This Now....And Forever Ascend Into The Intentful Love Of Self, We Inevitably Are..... The Harmonized One, Gods Reflection."  - mondá Bonnie.

olvassatok: a félelemről és a pénz nélküli emberről, és nézzetek videót a 16 éves srácról, aki megtisztítaná az óceánokat. és könyvet is - nekem Energiadóri ajánlotta, a másodikat olvasta, rögtön én jutottam eszébe róla, Ausztrália a helyszín, persze: Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak; Vidd hírét az Örökkévalónak.

szóval, új kezdetek, mindenki megkapta, amit akart: én új helyen, Jancsika felment önkénteskedni a hegyre, Sanya munkahelyre talált, Eszter is új melóban kezdett múlt hétfőn. happy face! este CocoRosie koncert! juhú!


peace.

Címkék: Budapest Tatra

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://afarmokaholelek.blog.hu/api/trackback/id/tr45312021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása