az első autóútján az ölemben aludt. valahonnan Nyíregyháza mellőltől hazáig. az utolsón mellettem feküdt az élettelen teste a hátsó ülésen, útban az állatorvostól az Illatos útig. úgy karoltam át, hogy le ne essen, mintha még élne. nagyon nehéz elhinni, hogy vége van.
azt hiszem, nem csak az érti meg, milyen egy kutyát szívből szeretni, aki elhiszi, hogy mind egyek vagyunk, és a kutya lelke épp' olyan mint az emberé. ugyanolyan fontos, értékes, ugyanannyira tud szeretni. anno Perdi, a vizslám volt a legjobb barátom. ha ő nem lett volna, nem tudom, hogyan vészeltem volna át egyes időszakokat, mikor itthon durván állt a bál, és nekem senki másom nem volt, akinek elmondhattam volna, mit érzek. Égernek már nem kellett ilyen időket átélnie, szerencsére.
alig pár órája történt, de le kell írnom, mert segít.
reggel az iszonyú hülye, kicsavart pózában feküdt a kosarában, odamentem, megsimogattam, mire persze felkelt és velem akart jönni. akkor először gondoltam rá, hogy megkérdezem az irodában, hogy esetleg néha bejöhetne-e velem. de hogy most nem, mert este lakásbutik, meg bicajjal megyek, és majd holnap...
hiányozni fog, nagyon, ahogy a kis nyuszifejével jön, leül, rám néz, meg felkéredzkedik az ágyba a lábamhoz. ahogy topog az ágy mellett, hogy foglalkozzak vele. ahogy magából kikelve örül mindig, mikor hazaérek.
a lelkek egyelőek. a földön minden ugyanabból az energiából van, és minden egy. de például a sziklák - mert azok is egylényegűek velem, veled, Égerrel, a pálmafákkal, a hajókkal, a felhőkkel - nem fulladnak meg egy kibaszott liftben egy kurva pórázra akadva, szenvedve.
elbúcsúztunk tőle. az Illatos úti telep egyik ajtaja előtt ölelgettük a kis testét. de tudom, hogy akkor már nem volt benne. olyan kis szép volt. kis okos. önfejű. csak 5 éves.
mondtam, és tartom, hogy nem értek egyet a városi állattartással, sőt, általában az állattartással. pedig igen, itt van nekem Vöcsök is. és most várjuk a híreket, hogy a lány kopó, akivel Éger randizott pár hete, vajon vemhes-e. mindannyiunknak nagy megnyugvás lenne, ha születnének kölykei.
nem tudom. nem tudom. pár hete zokogva ébredtem, mert Perdivel álmodtam. lassan túl kéne tennem magam rajta. furcsa, de valahogy, ahogy Éger ott feküdt mellettem, úgy éreztem, őt könnyebben el tudom engedni. velem autókázott először és utoljára is. nem tudom, miért kellett így lennie, és nagyon fáj. hányingerem van és fáj a fejem. de sok szeretetet adott és kapott, és azt hiszem, jó volt neki velünk.
kis bucifejű. szeretlek.
