ma van a Föld napja. persze ez néhány kétkezünkbenabolygó fotó vigyázzunkaföldre okossággal való posztolásán túl nem jelent semmit. sok reakcióval találkoztam már, mikor arról volt szó, hogy nyomd össze a műanyagpalackot, mielőtt kidobnád, vagy ne folyasd feleslegesen a vizet, kerüld a túlcsomagolt élelmiszer és a palackos vizek vásárlását. amíg a közvetlen környezetemben is a "tök fölösleges, ettől nem változik semmi", "jaj, hagyjál már", "ez hülyeség", "én leszarom" válaszokat kapom, ez a nap tényleg nem jelent semmit. amúgy kb. olyan, mint a Valentin-nap: egy meghatározott napon, parancsszóra, hülye ajándékkal meglepve szeretünk valakit, akit amúgy a mindennapokban talán sokszor megbántunk, semmibe veszünk, hibáztatunk, kihasználunk.
persze a mi világunkban a pazarlásra vagyunk berendezkedve: kinyitod a csapot, jön a víz - miért is zárnád el? klikk, ég a villany, leszarod, meddig. megiszod, megeszed, a szemetet eldobod, az, ahova kerül, meg aztán a hatása, úgysincs a szemed előtt.
szerencsére azért van pár tudatosabban élő ember körülöttem, él a remény.:) és, ha már kiraktam a fenti képet, meg a bejegyzés címe is erre a problémára hívja fel a figyelmet (is, na, tudjátok, ez ilyen sokkaltöbbetjelentmintamit kép, de nyilván nem vagytok hülyék), el kell mondanom, hogy arra is van megoldás (nyilván nem a legegyszerűbb, és nem is mindenhol kivitelezhető) - Ancsi például anno ezt a száraz alom WC-t mutatta nekem (bocs, Jancsika, hogy a jövőbeli toalettetekről írok:)):
ők Balázzsal amúgy is kicsit a példaképeim: a kis tanyájukkal, amit folyamatosan fejlesztenek, ahol napelemről töltik a laptopot, ahova a városból viszik le gyújtósnak a papírt, ahol mindent, ami újrahasznosítható, újrahasznosítanak, ahol értékként kezelik a vizet, bográcsban főzik az ételt, magokat vetnek, mindenre környezetbarát megoldást keresnek... odavagyok ezért.
nincs nálam a bölcsek köve, és nem, nem teszek meg mindent a környezetvédelemért, de azt gondolom, hogy igenis a kis tettekkel haladunk a legtöbbet előre. mert ha ma este te is elzárod a csapot, miközben a fogadat sikálod, ti pedig holnap a szupermarketben nem a fóliázott sajtot veszitek le a polcról, az üres borosüveget a szelektív tárolóhoz visztek ki, holnapután pedig újabb emberek teszik meg ugyanezt, azzal igenis segítünk. mert ne mondja már nekem azt senki, basszus - rohadtul idegesít - hogy nem számít, mert mások úgyis szennyezik a levegőt, a vizeket, tehát megvan a jogalapunk arra, hogy kicsiben mi is ezt csináljuk, hozzájáruljunk ehhez az agybajhoz. ja, nyilván sokkal több értelme van semmit sem tenni, mint bármit. bah. egyébként, ami a legjobban hiányzik a lakásomból, az a víztisztítóm. finom víz, bármikor, klórmentesen, tisztán, véletlenül sem a műanyagpalackból. :(
mostanában is volt sok, fontos beszélgetésem, amelyek nyomán a következőket szeretném leírni:
tudom, hogy aki megtapasztalta, amit én pár hónapja, az ért engem. tudom, hogy van olyan, aki tényleg nyitott rám, és befogadja, amit megosztok vele. (nem úgy, hogy egyetért velem mindenben, hanem tényleg eljut az agyáig, amit beszélek, és értelmes párbeszédet tudok vele folytatni.) de van olyan, aki nem ért, nem is akar, hiába mondja, nem tud, és nem is fog. elítél, mert elítélek, nem ért, mert nem értem, stb. ez van. én egyet tudok: nem akarom elveszíteni a tudást, a bizonyosságot, a látásmódot, amit kint megszereztem. az itteni élet és a kapcsolataim fenntartásának igénye viszont nem teszi lehetővé az általam ideálisnak tartott létmódot. viszont nem akarom feladni, nem tudom ezt véglegesnek tekinteni. tudom, hogy fokozatosan tudok majd eljutni oda, ahova szeretnék (nem csak térben). nem lehet, nem tudok mindenkivel megosztani mindent, nem tudom átadni a gondolataimat. nem tudom elmesélni a fal túloldaláról, hogy mit látok. körül tudom írni, lehet hitetlenkedni meg ámuldozni rajta, de igazából át kell mászni és megnézni magatoknak.
closed minds cannot understand open minds. ennyi. ez nem értékítélet, hanem tény. lehet megsértődni.:)
terveztem, hogy írok még arról a rengeteg agresszióról és indulatról, amiről mostanában szólnak a hírek. Boston, Texas, Király Tamás, stb. de gondolom, tudjátok, miről van szó. lehet, hogy lesz még rosszabb. lehet, hogy még szörnyűbb dolgokról hallunk majd hamarosan, sőt, lehet, velünk történnek majd meg ezek. de mindez az új rend beköszönte előtti kétségbeesett kapkodás eredménye, szerintem.
holnap betöltöm a harmincat, ami - idő van vagy nincs ide vagy oda - nyilván fontos születésnap. itt szeretnélek megkérni benneteket, hogy kíméljetek meg a harmadikixes poénoktól! rémesek. köszi!
ami vicces, hogy az utóbbi időben megint ezerrel sanyarú sorsom okain rágódtam. vagyis: miért vagyok még mindig itt, miért csak hülye pasik jutnak nekem, miért olyan kapcsolati rendszerben élek, amilyenben, miért nem tartok még itt meg ott, erre ezt a könyvet kapom ajándékba:
okok helyett megoldások. még épphogy csak elkezdtem, egyelőre nem annyira szimpi, mint az alcím, de kíváncsian várom, mi minden hasznosíthatót találok majd benne.
most megyek, kihasználom húszas éveim utolsó napját, mielőtt belépek a háromixesek táborába. különben is, másnak ilyenkor már két gyereke, legalább ennyi diplomája, vezető pozícióban lévő férje van. éljen, éljen! három szoba, három gyerek, négy kerék!
szóval hurráharminc, vasárnap délután piknik a Kopaszi gáton, gyertek! részletek a Facebookon.
