a világ legunalmasabb városában, a világ legunalmasabb embereivel hétvégéztem.
ezúton szeretnék köszönetet mondani a Skype-nak, hogy összeköt az otthoniakkal. meg egyáltalán, bárkivel, aki nem canberrai.
péntek este 10 körül érkeztünk. aznap egyébként fél 12-ig aludtam, arra keltem, hogy szakad az eső, szóval nekiálltam dolgozni. este fél 7-kor indulás, McDo stop (juhú:D), érkezés 10-kor, borozás, számomra ismeretlen storykon nevetgélés (Jo barátja, Jim vezetett odáig. Ben, akihez jöttünk, osztálytársuk volt gimiben.), aztán a feleség érkezése, aztán FÁZÁS. aztán Skype-randi (highlight of my day. truly. vártam). aztán annyira fáztam, hogy először beköltöztem matracostul-mindenestül a szobába, ahol Jojo aludt (a Skype miatt mondtam, hogy alszom én a nappaliban, hogy ne zavarjak senkit), de a földön is hideg volt, szóval végül egy meglehetősen keskeny futonágyon aludtam Jojo mellett. aki nyitott szemmel alszik, félelmetes. bár megszokhattam volna, mikor anno nálam couch szörfölt.
szombati program: reggeli (egyáltalánnemfinom palacsinta, valószínűleg porból - úgy vettem észre, itt minden étel megtalálható por verzióban - juharsziruppal), hülye motoros és bicajos boltok végigjárása, virágfesztivál, bevásárlás a BBQ-hoz, haza. aztán a rendkívül izgalmas háziakhoz (akik 28 évesek, de fiatal negyveneseknek néznek ki) elkezdtek érkezni a szintén rendkívül izgalmas és vonzó, bájos barátaik. a házigazdafeleségnek CSINÁLTAM EGY FRÖCCSÖT ÉS KIÖNTÖTTE, mikor azt hitte, nem látom! és elképesztően hideg volt ott. de a kutya legalább aranyos volt.
ő Charley. a gazdáinak az egyelten vicces megnyilvánulása, mikor úgy szólítják, mint Charlie-t, az egyszarvút a társai:
virágfesztiválon még nem voltam, így a Canberra Floriade egynek jó volt. sok virág, sok ember, akik közelről fényképezték a virágokat, ijesztően, felnőtt módjára pózoló ötévesek, festett agyagtörpék, na jó, az a hely tényleg rohadt unalmas.
az autó felé menet fotózkodtunk az óriási szökőkútnál:
szombaton azt éreztem, hogy meghülyülök, el akarok húzni onnan. Canberrából. és Sydneyből is. nem akarok hetekig a seggemen ülni. beszélek Katával, hogy meglátogatom Thirroulban, remélem, Dave-vel is találkozom majd, aztán elindulok erre-arra.
vasárnap reggeli után nagy nehezen elindultunk végre, és körülnéztünk Canberrában. belebotlottunk egy autókiállításba, egy rakás régi kocsi volt egy hatalmas parkolóban. ez tetszett - a régi autók szépek, van stílusuk, jó rájuk nézni,szépen kidolgozottak a formák, az ívek rajtuk, van bennük munka, így szerintem jobban is becsülték őket, mint a mai rondaságokat. ez egy különlegesség, a BMW Isetta piknikautó. kétszemélyes. odavagyok érte. (sajnos kicsit kiégett a kép.:()
ezután megnéztük távolról (nagyon távolról) a War Memorialt, majd elmentünk a Parlamentbe is. a régi országház (ami szerintem szebb) mögött van az új - csupa márvány, free wifi, festmények, a reptérihez hasonló ellenőrzés a bejáratnál.
aztán elindultunk haza, a három órás út alatt, amikor épp' nem aludtam, végig az út menti tájat, bokrokat nézem, hátha látok kengurut. pont ezért sikerült elkerülnöm egy döglött példány látványát, ami a másik oldalon volt mint amerre néztem.
itthon nagyon finom avokádós tésztát főztem hármunknak (Meredithnek, Jonak és magamnak), sült paradicsommal, sült fokhagymával. az itteni rizling finom, jól passzolt mellé.
végre kikristályosodni látszik az útiterv: Crains, talán Darwin, Brisbane, Adelaide, Melbourne, Hobart. kind of.
a tanulság pedig übersablonos: minden rosszban van valami jó. ha csak nagyon picike is. de nem megyek többé Canberrába.
