ByeAlex. Kedvesem. nem tudom, miért ő nyert, nem is akarok erről beszélni. aki esetleg még nem hallotta a számot, szerintem pótolja. azt gondolom, hogy a szövegből pontosan kiderül, milyen is a szerelem valójában. nem az, amit általában annak hiszünk - az összetartozás nevében birtokló, a féltés nevében zsarnokoskodó, a szeretet nevében a másikat bezáró energiarablási projekt és hatalmi harc. a valódi szeretet elfogadó. szabadon enged, mégis megóv. felfekhetsz a hullámaira, sodródhatsz vele, miközben tudod, hogy jó irányba haladsz. bárhol is legyetek, akármilyen távol is egymástól, nem kérdés az összetartozás és az sem, hogy bármilyen tempóban is haladtok egymás felé, biztosan összetalálkoztok, és örültök majd egymásnak. puha ragyogás és a szíved dobbanására hangolt dallamok, jól eső vibrálás. egymás teljes elfogadása. boldog vagyok, hogy egy olyan dal, ami erről szól, ilyen sikert ért el. újabb csodálatos bizonyítéka annak, hogy folyamatban van a változás. nem, nem gondolom, hogy a dalszerző ezt gondolta. ezt én gondolom így, ezzel belépve a ByeAlex-jelenséggel foglalkozók sorába.:)
mindenki furának tartja ezt a srácot. bár ez nem lep meg. szerintem fáklyavivő. ufónak nevezik, furcsának tartják. mivel megnyert egy dalversenyt, "a semmiből előbukkanva" - juj, ki ez, honnan került ide, hogy lehet ez - most lehet vele foglalkozni. most rendben van, hogy más. és persze jönnek az olyanok, hogy "milyen helyes fiú lennél a sapka meg a szakáll nélkül". ez a "szeretlek, de". ennyit az elfogadásról, és a lényeglátásról. jelenleg a világ egymás durva korlátozásáról szól. egyébként meg amit a srác itt leír, az csillagos ötös, érdemes elolvasni.
az ittlét engem a fent leírtak átélésétől foszt meg. szóval,tiszta pillanataimban Kedvesem van, nem tisztákban meg ez:
légyszi, nyugtassatok meg, hogy nem csak én szoktam magam zenére sajnálni! mindenesetre, ha valaki rajtakap, hogy ezt a számot hallgatom, nagyon kérem, pofozzon fel.
azt mondják, hogy ha félsz valamitől, akkor éld meg azt a dolgot, menj bele, keresd. én rohadtul félek egyedül lenni. úgy mondjuk a sötét szobában is, messze mindenkitől, meg az életben is - barátok meg szerelem nélkül. de aztán Ausztráliába is kimentem, és igen, ismertem JoJot, de a dolog igazán jó, felfedezős, felismerős, feléledős része akkor kezdődött, mikor eljöttem tőle Sydneyből, és kikötöttem Cairnsben.
szóval most, hogy kicsit vágyom is rá, hogy egyedül legyek, ha összejön, elvonulok kicsit. mert azt ugye nehéz lenne kivitelezni, hogy gyorsan leélem az életemet egyedül, hogy túljussak ezen a parán. ha távol vagyok mindenkitől, egy üres faluban, az úgy általában egyedül vagyok állapot is meglesz.
igen, iszonyú ijesztő az a kép, hogy egyedül kell letolni ezt az életet. mert bárki bármit mond, számomra az nem normális. az ember társas lény. nekem a továbblépés mindig is nehéz feladat volt, konfliktuson, veszteségen, kellemetlen változáson: tudom magamat sokáig rágni. néha tényleg elgondolkozom azon, hogy mi rosszat csináltam, komolyan, szerintem ennyi vétkem nem lehet, hogy mindig a szar jusson. ezt az írást Müller Pétertől úgysem olvassátok el, szóval itt van belőle egy bekezdés:
"Szeretethiányos világban élünk. Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé. Elfelejtettük, amit a régi nagy korok és tanítók tudtak még, hogy ketten élnek bennünk: van egy kifelé néző, csakis a saját érdekeit látó, önző egónk - és van egy Benső Énünk, aki sohasem felejtette el, hogy mindenki a testvére, a sorstársa, és egy vele."
hiányzik az az ember, ami kint voltam most nem csodálom, hogy nincs mellettem senki - csak faszokat vonzok be úgyis, mert én is egy fasz vagyok. baromságokat csinálok. szóval jobb nem is próbálkozni, amíg itt vagyok. hiába tudom, milyen az ideális létforma számomra, mégis úgy élek most, ahogy. hja, el kéne fogadni ezt is. nagyon sok a tanulnivaló. beszéltem Bonnieval. az mindig helyre ráz kis időre. teljesen egyetértek vele abban, hogy ha abban a környezetben vagy, ahol anno úgy szocializálódtál, ahogy, ahol beletanultál a szerepeidbe, ott nehéz másképp másképp érezni és viselkedni, mint ahogy megszoktad és elvárják tőled. ezért fontos a helyváltoztatás.
"you cant expect yourself to grow when you're constantly surrounded by everything that you associate with the past. so trust yourself. and grow on your own first. the happier you are. the happier the one you attract will be." imádom ezt a csajt.
hamarosan 30 leszek. Húg 25, Apu 60 lesz idén, utóbbi életkort anyám már februárban betöltötte. kerek számok éve ez. a gyerekkori barátnőm, Vica pedig megházasodott. a nagy buli majd augusztusban lesz, Egerben, most Bécsben volt a polgári. én voltam a tanú. a március 14-15-i hóhelyzet kissé átírta a forgatókönyvet, de 18-án már:
Vica kontyot választ, aztán inkább úgy dönt, hogy fantasy hősnőnek áll
a kis cetlit a táskájában hordja
a 15-i hóhelyzet után egy kis havaseső már tényleg nem állíthatta meg
bőgtünk, igen
öröm, boldogság :)
papírok rendben
csoportkép rendben
:) <3
szeretik egymást nagyon. akkor is, ha az ő kapcsolatuktól én különbözőt szeretnék, és nagyon másképp képzelem el az életemet, örülök, hogy boldognak látom ezt a csajt. kellemesen végigbőgtem az esküvőt ott az első sorban, ahol jelen állás szerint először és utoljára ülhettem, hahaha.
ezek - a szülinapok és az esküvő - például olyan események, amiket meg kéne várnom itthon. de őszintén, ha lenne lehetőségem, azonnal felülnék egy Indonéziába tartó gépre. Vica Bécsbe költözik, Sári Linköpingben, Ami Párizsban, Bori Berlinben él, Kata hamarosan vagy Hawaiin vagy valahol Ausztráliában köt ki. a barátaim közül tehát sokan már nem itthon laknak. ah, irigylem őket. kis gyakorlatokat csinálok, hogy érezzem, hogy nem vesztem el önmagam, hogy nem zárult be a kapu, aminek már voltam a túloldalán, de a hazajövetellel mintha visszatuszkolódtam volna... ide. a kutyával például működik a telepátia. van remény.
és ezt nézzétek, milyen blogot találtam: http://urbanherbalist.blog.hu. városi herbalány, kivitelezhető megoldásokkal, gyógyszerek helyett, ajánlom a bazsalikomról szóló bejegyzést - leginkább magamnak.:) és vennem is kéne egy bazsalikomot.
ma pedig Asaf Avidan koncert a Müpában, juhú!
