elindultam, búcsúzkodtam, sírtam. utóbbit a check in után, az átvizsgálás felé, a sky court-ön és a londoni gépen. nagyon furcsa érzés, hogy ilyen hosszú időre eljövök. eddig a leghosszabb utam 15 napos volt.
Katával találkoztam a sky court-ön, majd meglátogatom a megjegyezhetetlen nevű városban, ahol lakik, és ő is jön majd Sydney-be. jó lesz.:)
egyáltalán nem volt vészes az út, rosszabbra számítottam. a bangkoki reptéren találkoztam egy pakisztáni cargo ship kapitánnyal, aki sztorizgatott, tök jófej volt, egy jordániai pasival, aki adott csokit, szóval jól telt az 5 óra az átszállásig. a repcsikaja finom, leszámítva azt a borzasztó omlettet, amit a bangkoki járaton adtak, jesszusom. mondjuk az kiborító, hogy milyen eszetlen mennyiségű szemét termelődik egy-egy ilyen úton.:( minden kicsi műanyag kicsi zacskóban, kicsi papírcsészék, stb.
Bangkoktól Sydney-ig egy tök jófej amerikai csávó mellett ültem - természetesen műszakis volt, hihetetlen, valahogy vonzom ezeket - szóval jó volt a társaság. a Snow White and the Huntsman c. filmet is megnéztem, Kirsten Stewart kiborítóan béna, azzal a kifejezéstelen arcával, bah! és sok sablonos megoldással dolgoztak. és emiatt aludtam csak 2 órát!
érkezéskor még nem tudtam Zhou Zhou (a továbbiakban csak Jojo vagy Jojo Action) címét, ami azért volt gond, mert ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, amin ez is kérdés volt. a rendkívül kedves officer pedig nem engedett át az ellenőrzésen, amíg nem írtam be, ami hiányzott. ott kicsit cidriztem, de aztán megoldódott a dolog. átjutottam. Jojo névtáblával várt, amire nagyon kedvesen MR DOBOZY-t írt.:) a bőröndöm húzókája beragadt, de legalább mindenem megérkezett, egyben.
Randwickben lakom Jojoéknál. a két lakótársa Meredith és Danni. Danni most európai körúton van, az ő szobája lett az enyém. van egy cicája, Bella, akit egyszerűen csak Cat-nek hívunk (de már átkereszteltem: Kat. mert nyilván nagyon vicces vagyok.) ezen a farmon, úgy néz ki, Kat rendben tartása a feladatom. Kat a padlószőnyegre pisil. büdös van.
tegnap bementünk a városba ebédelni, megismertem Jimet, Jojo legjobb barátját. láttam az Operaházat és a Harbour hidat. bár olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam már beszélni is, kötelező fotózkodás is volt:
mai program: Coogee Beach, Centennial Park (ott fogok majd futni reggelente. tényleg.). de előtte visszafekszem kicsit aludni. most 9:41 van, otthon 1:42.
kicsit aludtam, délután fél 3-ig. ettem, befejeztem ezt a remekbe szabott bejegyzést, most pedig összeszedem magam, és elindulok a tengerpartra.
megvolt ez is.:) Coogee bay, nézzétek meg a térképen! szóval, elkezdődött a 3 hónap Ausztráliában.
és az első tanulság: nem kell mindig mindenkitől rosszat várni. (jaj, hát ilyet fogok írni minden post végére, olyan népmesés és szájbarágós, haha!)
