A cairnsi gépre úgy szálltam fel, hogy 5 réteg felsőruházatot viseltem, mivel 5 kiló túlsúly volt a carry-on bőröndömben. amit egy hónapra való cuccal pakoltam meg, mert kb. annyi idő múlva megyek vissza Sydneybe. a tervek szerint.
Cairns trópusi éghajlatú város, sok japán turistával, mert innen közvetlen járat van Oszakába. A reptéren egy kóreai csajjal beszélgettem, aki working visaval tolja, hotelekben takarított itt, abból a pénzből utazik. (Magyarországról egyébként nem lehet working visat igényelni.) nem tudom, miért volt ez olyan emlékezetes találkozás. de jobb leírni, mint elfelejteni.
egy fura „majdjön” busszal eljutottam a Digger streetre. gyorsan átverekedtem magam a védelmi vonalakon, miszerint „we cannot take wwofers at the moment”. kaptam egy ágyat, ágyneműt, és úgy éreztem, azonnal le kell innen lépnem. úristen. kosz. szemét. bogarak. hippik.
a konyhában az egyik amerikai lány öleléssel fogadott. jó élmény #1. besétáltam a városba, vettem pár dolgot, aztán aludtam egyet a kikötő közelében, a fűben, a nyálamat egy korallnéző hajóutas prospektusra folyatva. ahonnan szereztem azt, ott, annál az épületnél, az árkádok alatt láttam életemben először kolibrit. aztán itt, a Digger streeten is, kettőt, a konyhában. újra és újra benéznek. Ezra szerint engem követnek, mert eddig nem látták őket.
az első este még a kis burám alatt ültem, hamar elvackoltam magam vacsi után. hétfő reggel 8-kor (minden reggel amúgy) jelenés van, indul a munka. reggeli után. mosogatás, mosás, teregetés, öntözés, paradicsomkarózás-, kötözés, chiliszüretelés, trágyázás. szerencsére pont az első napomon mozdult rá mindenki a takarításra, így rendet raktunk és kitakarítottuk ezt a disznóólat.
Claire, a lábán figyelemreméltó bundát viselő ír lány lecsapott a kertészkedés irányába tanúsított érdeklődésemre, és cipelt magával körben a kertben. átültettünk, kötöztünk, karóztunk, gyűjtöttünk, ah, és rengeteget beszélt. nagyon hasznos dolgokat tanultam – mi az a no dig gardening, hogyan kell betrágyázni a földet, mire jó a rohadó banánfa, miért jobb a gyomot a földben hagyni, mint kitépni – csak a második napon hamar leléptem mellőle, mert egyszerűen túl sok volt.
na, de a hétfői vacsora, amit három különböző fajtájú, a kertben termett spenótból csináltunk, nagyon finom ;ett. spenótos tészta, meg egy csomó, a kertben szedett zöldség, sütőben megsütve.
na lássuk, kik vannak, voltak még itt.
Asa: a japán hippilány, aki makramézni tanította itt a lányokat
Bonnie:egy nagyon kúl és iszonyat csinos lány New York-ból. tőle tudom azt, hogy ha naponta kétszer, mikor már nincs olyan magasan, belenézel a napba, elegendő energiához juthatsz a tested működtetéséhez, és egy idő után nem kell enned.
Calun: brother #2. őrült.reppernek képzeli magát, magas és iszonyú vékony, de kiskorában kövér volt
Chris: 1982-ben született, Új-Zélandon, 7 éves volt, mikor Ausztráliába költöztek.
Claire: az ír lány. aki olyan sovány, hogy az már ijesztő, de folyton azt látom, hogy eszik… amúgy nemrégiben volt valami betegsége, lázas volt, stb., aztán valami folyóvíztől mérgezést kapott.
Cloe: hihetetlen szőke fürtöske,
Elena: olasz szivárványlány, elképesztő, túláradó érzelmekkel, egy furcsa kis csoda.
Ezra: brother #1. a fiú, akinek a szemei dimenziókapuk. zenét pakol össze a szobájában. sokat köszönhetek neki. kinyitott.
Finn: ’I’m leaving, bye! I’m Finn, by the way.”
Gabriel: brother #3, 17 éves, 1,5 évet élt egy alternatív közösségben Új-Zélandon, úgy, hogy nem is ment városközelbe. vadászott, meg hasonlók. durva.
Jack: Cloe pasija. ő is itt lakik.
Johny: Asa pasija. ausztrál. dadog. nagyon pozitív ember, kommunikatív, érdeklődő, és van egy magyar barátja.
Muriel: belga lány, aki nagyon rossz gyümölcskenyeret süt. cuki. és fejből tudja a coco rosie dalszövegeket.
Oli: észt. itt lakik. nagyon nagy arc. a barátnője nevét nem tudom megjegyezni, pedig olyan kedves csaj.
Sam: amerikai lány, olyan pozitív, kedves, vicces. gömbölyű, egyben van, értitek.
Sarah: szintén amerikai lány, nagyon-nagyon szép, komolyan, hihetetlen szépség sugárzik belőle.
Sky: Bonnie barátja, Kaliforniából származik. nem csak, hogy tudja, hol van Magyarország, de nagyon szereti is, többször is volt ott.
Elena, Gabriel, Claire, Bonnie, Chris, Ezra, Claire és a spenót, Oli barátnője, Oli, Rózsa, Bonnie
az emberek itt jönnek-mennek. és vannak állatok is: kolibri, gekkó, csótány, tyúk, fluffy tyúk, liba, patkány, egér, macska, óriásszöcske, 30 centis botsáska, X pók.
kedden el akartam menni az óceánpartra (itt a városban nincs strand, így viszonylag messze kell menni, ha fürdeni és napozni akarsz), és el is mentem, mert Chris is épp' oda készült, így Elenával együtt elautóztunk egy gyönyörű partszakasza, ahol pipie-ket gyűjtöttünk. olyan kagylók ezek, amik, miután az óceán partra sodorta őket, élükre állnak, és iszonyú gyorsan befúrják magukat a homokba. nyersen is meg lehet enni. ám én semmilyen formában nem akartam megenni őket, úgyhogy visszaengedtük őket a vízbe.
következő nap a vízeséshez mentünk öten (Bonnie, Chris, Gabriel, Ezra). elképesztő volt, iszonyú boldog és hálás voltam, hogy ott lehettem. óriási pillangók, gyönyörű, nagy, világoskék szitakötők, hatalmas fák, elképesztő zöldek mindenhol, a naptól felmelegedett sziklák. és az az érzés, hogy ennél jobb helyen nem lehetnék. a világ különböző pontjairól érkező emberek hihetetlen találkozása és együtt eltöltött, energiával teli, felejthetetlen pillanatai. nagyon érdekes tudást lehet egyébként összegyűjteni: mindenki mond egy-egy olyan mondatot, amit érdemes megjegyezni. de ez mondjuk az egész életre igaz.
sokszor főztem már itt, nagyon élvezem. csütörtökönként vacsora van itt, ahova 15-20 ember szokott jönni. na, ezen a héten alig jöttek. de így is fasza volt. én főztem. kínai kaját, amit Zhou-tól tanultam .elég jó lett. jól főzök.
vacsi után Ezra tanítgatott fire stickezni. csak kicsit égettem meg magam, viszont csupa korom lettem, annyira jó!
aztán annyi minden volt még: bukfencezés a fűben a városban, magasugrás, árnyékba háttal vetődés, sziklamászás, színek, mocsár, csillagnézés, tetőn alvás. imádok itt lenni. imádom élvezni ezt a bolygót.
Kurandába is elmentünk, a Barron Falls területét bejártuk - ez gyakorlatilag sziklamászást jelentett. nekem mezítláb, mert a szandálom csúszott, illetve kis rózsaszín szoknyában. nem voltam felkészülve erre, na.
szóval, kikötöttem egy hippitanyán, és annyira itt akarok maradni. lehet, hogy visszajövök novemberben, a teljes napfogyatkozásra. az itteneiek Adam's Damhez mennek kempingezni. és, mivel azt szeretnék, ha mindenki azt a helyet választaná, megkértek, hogy segítsek nekik az esemény pr-jében. elképesztő. sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyen, ilyen emberekkel lehetek, ahol a szerencsés és jó események természetes tempóban követik egymást, ahol ennyire jól érzem magam, új élményekkel, boldognak, elégedettnek. hihetetlenül szerencsés és hálás vagyok.
a tanulság: az élet az eloldás után kezdődik. amikor meghúzod a csomó megfelelő szárát, és a csomó kibomlik. és igen, a félelmeket muszáj elengedni. és a kötődéseket, az otthont, és mindent, hogy tisztán élvezhesd, amiben éppen vagy.
